Egyszer, egy tévéműsorban, a műsorvezető nagyon jó kérdést tett egy fotós barátomnak és nekem. A kérdés így hangzott: “Mi lesz előbb, a kép, vagy a sztori?”. Feladta a leckét, mivel én akkoriban döntően táj- és természetfotókat készítettem. Azt hiszem, nagyjából mégis sikerült megfogalmaznom azt a választ, amelyet ma is helytállónak gondolok. Hol fogható meg egy természetfotón, tájfotón a “sztori”? Azt hiszem, hogy abban a belső történésben, abban az áhítatban és rácsodálkozásban, amit a fotósban kelt az elé táruló látvány. Abban a felismerésben, hogy egy őszi levélben tetten érhető ugyanaz a csoda, mint ami a Galaxis láttán eltölti az embert. Ma már ritkán készítek természet- vagy tájfotókat, de remélem, az alábbi képek által valamennyire át tudom adni a “sztorit”, melyet átéltem a fotók készítésekor.