Ezek a képek egy emlékezetes fotózás eredményei. Mikor a modellem és én megegyeztünk a sorozat elkészítésében, elhatároztam, hogy a fekete-fehér fotográfia kifejező erejét nem csupán a korábban már bevált jellegű helyszínnel (lepusztult, romos épület) – támasztom alá, hanem néhány nem szokványos kellékkel is. Ekkor még nem tudtam, hogy a kasza, a szíj és a Bhagavad Gita egy példánya milyen frappánsan kínálják majd a sztorit, a magammal vitt kendővel együtt. Szeretek meghagyni némi spontaneitást a fotózáshoz; teret engedni a modell egyéniségének, ötleteinek (meg aztán lehet, hogy lusta is vagyok túl aprólékosan felkészülni). Nagyon jó együttműködés alakult ki a modell és köztem. Az első perctől hozzáadta kreativitását az enyémhez. Mikor a kendőt a fejére tekerte, már tudtam, mi lesz a téma, a történet. Hogy a Sorsról szól majd, a Karma megértésére tett kísérletről, saját korlátainkról, melyekkel körberakjuk magunkat. A szabad akaratról és az előre elrendeltetésről, a magasabb-mélyebb valóság felé való araszolásról. A szellemi vakságról, a tervekről és a buktatókról, a sötétségről és a megvilágosodásról. További érdekessége a sorozatnak, hogy egy-két kép jó alapalanynak bizonyult egy újabb kísérlethez – de ez már egy másik történet.